Mostanában éljük a kis „hétköznapi” thai életünket, Ezért ez nem egy élménybeszámolós, csupán egy bejelentkezős bejegyzés.

Itt a tavasz! Már nem 32, hanem 35 fok van napközben, a házinénink pedig lecserélte a téli paplanunkat egy vékony takaróra. Najó, csak viccelek, de valami tényleg megváltozott, mert tovább van a medence napon mint eddig. Mikor idejöttünk januárban, akartam venni egy városnézős ruhát Bangkokban, de pont akkor lepték el az üzleteket a ruhamárkák téli kollekcióikkal. Annyira vicces volt látni, hogy itt is van..tél..vagy mi. Bokacsizmák, kabátok, hosszú ujjú felsők és kötött ruhák. Szóval a városnézős ruhámat az Andris alkudta le a piacon, mert csak ott volt vékony anyagú. Mókásak ezek a thaiok.

A 7elevenben óvatosan kell vásárolni, ugyan is mindenük fehérít. Tusfürdő, szappan, arckrém sminklemosó de még a dezodor is! Ez gondolom a legfontosabb, hogy az embernek fehér lehessen a hónalja. Nagyon megy ez a fehér bőr mánia. Tudom, hogy ezt már leírtam, de olyan megdöbbentő. Olyan vastag fehér vakolat van a lányok, nők, sőt, sok férfi arcán is, mintha belefeküdtek volna egy kádnyi babahintőporba.
A facebookomat meg ellepték a thai reklámok, aminek több mint a fele egy csodaszappant mutat be, amivel a lányok lemossák konkrétan az igazi bőrszínük. Ez olyan szomorú. Van egy csomó marha szép thai kislány (vagy nagylány, fogalmam sincs, olyan kortalanok),akik nagyon szépek és pont amiatt lesznek ijesztőek, mert parafehér arcot festenek maguknak. Na mindegy.

Thai nassolnivalókat is extra óvatosan szabad csak megkóstolni, mert nem tudhatod minek lesz rákíze. Mi annyiszor jártunk már pórul, hogy olyan óvatosak lettünk, nem veszünk semmi thai cuccot. Komolyan, nem hiszem el, hogy nekik ez tényleg ízlik? A csokinak meg nincs csoki íze, de minden más ami lehetne picit természetesebb, szét van cukrozva. Például a joghurt.
Kipróbáltunk sokféle rágót, mert mindketten szeretünk rágcsálni, de nincs jó rágó. Szétmállik a szájban. Vagy atomjaira hullik és ráragad a fogaidra meg a szájpadlásodra, össze vissza.

Jajj és a kedvencünk! Szerintem nem is hallottak olyanról,hogy szelektív hulladékgyűjtés, bár meg kell hagyni, a kondi mellett van öt darab kuka, amikre más van írva, hogy mit dobjunk bele, de mindegyikbe van minden. A műanyagflakonosban avar volt legutóbb. Ez kevésbé lepett meg, de az, hogy mindent a lehető legvastagabb műanyagba csomagolnak, az már megdöbbentett, ahogy az is, hogy lehetetlen kinyitni ezeket a zacsikat. Vettünk valami keksz szerű dolgot egyszer, és azt hittük nem fog kinyílni soha. Utána kinyílt, és belül minden egyesével be volt csomagolva. Ez is elég gyakori Thaiföldön. És ha bevásárolsz, itt automatikus még, hogy a pénztáros bepakol neked az ingyen zacsiba. Itt még vagy nem jöttek rá, hogy ez felettébb káros dolog a földnek, vagy nem érdekli őket. Ezt nem tudom, de két hét alatt gyűlt össze annyi nájlon zacskó, mint otthon egy év alatt, pedig utáljuk.

Az is furcsa, hogy rengetegen dolgoznak az éttermekben,boltokban. Valószínűleg ez felsőbb utasítás, hogy ne nagyon legyenek munkanélküliek. Az egyik helyen, ahol enni szoktunk, van egy kislány, aki letörli az asztalunkat, van egy másik, aki vizet hoz majd önt nekünk, egy nő, aki felveszi a rendelést, a szakács aki elkészíti, valaki kihozza, valaki elveszi, mindegy. Sokan vannak. Nem is láttam hajléktalant, csak egyet, de őt jól megnézhettem, ugyanis előttem pisilt…

Szeretjük a kis meghitt Dcondós életünket. Nagyon menő ez a létesítmény. Megyünk Chiang Maiba márciusba, ott is Dcondóban fogunk megszállni, ami még ennél is szebb lesz.
Olyan jó érzés ide hazajönni. Rengeteg a biztonsági őr, ezért elképzelni sem lehet, hogy ide bárki betörhet, hatalmas a személyzet, a kertészek és a takarítónők minden nap dolgoznak, szóval szép a kert és csillog minden. És mivel már relatív régóta itt vagyunk, látom a szemükben, hogy felismernek minket, és őszintén mosolyogva köszönnek. Olyan jó érzés. Három tömb van, a,b,c, épület, szépen berendezett kis stúdió lakások, az épületek között pedig a medence és a konditerem található, no meg a szép rendezett kis kert. Laknak itt thaiok is, még nem jöttünk rá, hogy albérletként veszik ki a lakásokat, vagy például a bangkokból idelátogatóak szállhatnak meg itt. Mindenesetre otthon is eléggé el tudnék viselni egy kis lakást, hasonló körülmények között. :)
Körben parkoló van, amit picit elméreteztek, ugyan is kétszer annyi a kocsi mint a hely. Úgy hallottuk, azért van mindenhol új kocsi, mert állami támogatás van az új autókra. Mindenkinek van kocsija. Meg ugye a rengeteg motor.
Szóval nagyon vicces, első napokban nem értettük, hogy este annyira megtelik a parkoló, hogy egymás előtt állnak az autók. Nem tudtam felfogni, hogy mit tud tenni az, aki reggel siet, de állnak előtte, hogy tud kiállni. Erre jön a mosolyogtató thai megoldás, no kézifék! A biztonsági szolgálatból van rá ember, aki eltolja a kocsit előled ilyenkor! Mi más is lenne a megoldás! Annyira vicces, egyszer láttuk, ahogy így eltoltak egy kocsit, akkor világosodtunk meg. De egy életre.

Egész jól felállítottunk egy napi rutint, Andris dolgozós napjaira. Ő felkel korán, kattingatja az egeret, én később ágyba kapom a kávét meg a reggelit, mert olyan elbűvölő vagyok, hogy engem csak így lehet felébreszteni. Najó, nem vagyok elbűvölő, csak képtelen vagyok felébredni, ő pedig ilyen cukin motivál. Dél környékén lemegyünk edzeni, egy-másfél órát, majd medencézünk picit, utána általában ebédelni thai-anyu-apuhoz megyünk, néha a burzsuj helyre, mert ott van pad thai, de inkább apa főztjét választjuk, mert továbbra is megdöbbentően tökéletes. És olyan jó érzés ott lenni. Imádom azt a családot. Nagyon örülnek nekünk, annyira kedvesek. Nem tudnak angolul, csak apa egy picit, szóval inkább arccal kommunikálunk, de egész jól megértjük már egymást. Eddig egyszer vagy talán kétszer láttam ott rajtunk kívül európait, inkább a helyiek esznek ott, szóval parádés, hogy az ebédért meg az elviteles vacsinkért szoktunk fizetni 2400 forintot, úgy, hogy abban benne van az italunk, Andris két adag kajája ebédre, az én egy adag ebédem, egy-egy vacsira való étel és a borravaló, amit adni szoktunk. Szóval baráti ár, nagyon magas minőségű ételért. Már megismertük a lányukat is, akinek szintén van egy lánya, karon ülő gyönyörű husis thai baba, meg van egy fiatal fiuk.

Egyszer ebéd után elmentünk sétálni. Meg akartunk nézni egy tavat, ami lehetetlen küldetés Phuketen, ugyanis van körülöttünk öt vagy hat tó, de esélytelen látni őket, ugyan is körbe vannak építve. Ezt a tavat azért mertük megkockáztatni, mert elég nagynak tűnt a térképen. Hát igen, már majdnem feladtam. Ez is, mint eddig az összes amit megcéloztunk olyan szinten volt körbe építve, hogy ha nem tudom, hogy a házak mögött tó van, nem jövök rá másképp, egy fél méteres sáv sem volt a házak között, hogy akár lásd messziről. Szerintem erre otthon nagyon szigorú szabályok vannak, mert nem tudom elképzelni, hogy otthon például ötven ember körbeépíthetne egy tavat..
De nem adtuk fel, láttam street view-n, hogy van még egy pici földút, ami olyan mintha falu lenne, és ott talán le lehet menni a vízhez. Megpróbáltuk. Tényleg faluba csöppentünk, tyúkok, kakasok cicák rohangáltak minden felé. Nagyon furcsán néztek ránk a helyiek, mert szerintem évente egyszer látnak ilyen fura bőrszínű emberkéket, mint mi. A lényeg, hogy ott is esélytelen volt lemenni a parthoz, mindenhol házak. Majd elmotorozott mellettünk egy thai bácsi, látta milyen csalódott a fejünk, majd visszafordult, odaterelt minket nagyon kedvesen a saját házához, ahol rengetegen voltak ottlakók, gondolom rokonok, akik megmutattak egy ösvényt, ahol lementünk, gyakorlatilag a kertjükben, és tádámm, ott volt a tó! Szemét lepte a partját, és büdös is volt picit, de szép. És a lényeg, hogy ez a thai bácsi végre visszaadta a lelkesedésemet a népük iránt, mert igen, vannak még igazán kedves thai emberek, akikről olvastam, de nem találtam meg őket. Nagyon jó érzés volt.

Eddig csak olyan 20-30 kutyát és macskát akartam befogani, mert itt az állatok olyan szinten vannak szabadon, hogy a négysávos autóutakon rohangálnak, mert az az ő terepük. Kezdem elfogadni, hogy itt ez a normális, csak olyan nehéz. Azóta megnyugodtam, mikor a három kedvenc kutyám, egy bizonyos csörömpölésre, fejvesztve rohantak be egy sarki házba :)

Most csak ennyi, pár nap múlva újra jelentkezem. Addig is pár kép:


A szállásunk külső részei:

Thai anyu-apu-unoka :)

Koktélozós randi :)

kaják.......igen, tudom, mindig... :)

Szigi-Lici

folyt.köv ;)