Phuket, (Kathu), "anyu", "apu"

2016. február 05. - Felícia Korcsmáros

Sziasztok újra!

Gondolom már tűkön ülve vártátok az újabb bejegyzést, thaiföldi kalandunk további epizódjait!
Hát egy darabig azért nem írtam, mert nem volt mit, Andris dolgozott,a környék pedig változatlan volt, utána pedig azért nem írtam mert sok volt az újdonság és lusta voltam,de srácok,nem kicsit.

Szóval elköltöztünk Patong partról, és aki valamennyire követi a képeimet facebookon, az már sejtheti, hogy az új hely valami csudás! Nem viccelek és nem is túlzok, imádom! Ez az a Thaiföld amit látni és tapasztalni akartam, nagyon nagyon bejön!

Kezdem onnan, hogy fogtunk egy taxit az előző szállásnál, ami meteres volt, pedig azt mondta mindenki, hogy Phuketen ilyen nincs. De, van! Ez a taxis is egy nagy kerülővel hozott el, hiába szóltunk neki,hogy „Hé havercsávó ez nagyon nem az az út barátocskám!”, természetesen ezzel mit sem törődve,a kerülőúton hozott minket,de így is elég olcsón megúsztuk. (Ha fix díjas lett volna, kétszer ennyit fizettünk volna.)
Az új szállás amit egy hónapra foglaltunk Airbnb-n, a sziget közepén van. Azaz Patong és a szemben lévő part között, 20 percre kocsival a tengertől, de hát ugye gyalog, turista szemmel, jó távol mindentől.
Nagyon új, modern lakópark szerű épület ez, elég nagy a biztonság, a tisztaság, van medence, mosoda, konditerem. Mi a harmadikon lakunk, a szobaablak és az erkély egy pálmafára néz, ami a szemben lévő házikó kertjében növöget és potyogtatja a kókuszdióit.
Egy szoba, konyha, fürdő. Pont elég, és nagyon szép. Imádunk itt lakni. A berendezés is jó. Ez egy lakás és nem egy hotelszoba, ami ugye óriási különbség és nagyon fontos szempont, ha az ember egy hónapot lakik valahol. Egy valami nem tetszik, minden lámpának nagyon hideg a fénye.

Az első nap,amint lepakoltunk,kipakoltunk,megcsodáltuk jelenlegi otthonunkat, arra lettünk figyelmesek, hogy korog a gyomrunk mint az állat, mert ugye ebédidőben költözik az ember,mikor máskor? Annyit tudni érdemes, hogy amíg az eddigi helyeken ahol laktunk, minden második ház alján étterem volt vagy pálcás husi,gyümölcsös, itt ez nincs, az épület bejáratának két végén van egy 7eleven, meg egy Family Mart, ami tökéletes hogy az ember megvegye a kilencszáz liter ásványvizet, meg azt amit egy thai éjjelnappaliban meg akarsz venni, de ugye ennivalót,ami nem rákízű chips, vagy rákízű keksz, vagy rákízű csokoládé, hát nem találsz. Választhattunk,hogy jobbra megyünk az ismeretlen semmibe vagy balra,és Isteni sugallatra (vagy Buddhai megérzésre) balra mentünk, és így találtunk rá Anyura és Apura! A kedvenc kedvenc kedvenc helyünk ahol a legeslegfinomabb a kaja, az egész világon!! (Most picit hazudtam, mert anyukám főz a legjobban, a nevelőapukámnak étterme van,ahol a legegyszerűbb étel is tökély, Szigi anyukája pedig verhetetlen a gesztenye vagy a diótorta elkészítésében...jajj te jó ég, imádom az otthoni kosztot!!!) Szóval egész Thaiföldön itt ettük eddig a leges leges leges leges leges leges a négyzeten legfinomabb ételeket.
És a vicc az, hogy alig mertünk beülni. Egy egy sarkon kialakított falnélküli bádogtetős, rozogaműanyagszékes, nincs italhűtős ezért az az asztalokon vanos hely. De éhesek voltunk, elmentünk három thai házikó teraszán kialakított evős hely mellett, ahová nem mentünk be, ezt valamiért mindketten ki akartuk próbálni,mert ez nagyon nem turistáknak fenntartott hely,viszont a maga módján (!) egész kedvesnek tűnt.
Rettegve leültünk egy asztalhoz, két fal van ott össz-vissz, a szomszédos ház falai, az egyik a királyról készült plakátokkal volt tele, a másik a „konyha” fala. Odajött egy nagyon kedves thai nő, kértünk két fried rice chickent, amíg vártunk kaptunk két műanyag poharat, ami viccen kívül, olyan mint ami egy kilencvenes évekbeli ovis műanyag pohár, csak tele jéggel. Hamar rájöttünk,hogy mivel minden asztalon van egy cola, egy zöld fanta, egy sprite és egy ásványvíz, hogy ez az italválaszték. Nagyon jópofa. Majd egy thai férfi megfőzte az ebédünket, megkaptuk, megkóstoltuk, és innentől kezdve nincsenek szavak, nemcsak a magyar,de semmilyen nyelvben sem,hogy leírjam nektek mi történt az ízlelőbimbóinkkal, de hogy finoman fogalmazzak, megerőszakolták őket, majd szerelembe estek, megházasodtak, és nirvana. És most nem túlzok. Ez a kemény,nem a macisajt! (ez lehet,hogy nem is így van…) Patongon is volt egy kedvenc helyünk egy „anyuval” aki etetett minket, de itt már az első falatnál egymásra néztünk csillogó szemekkel, és tudtuk, találtunk egy új thai anyut és aput. Azóta minden nap ott ebédelünk, egy adag kaja 400ft. És megkóstoltunk mást is az étlapról, ugyan olyan tökéletes minden. És igen,erre vártunk,hogy valami végre thai legyen, ne csak a kamu turistáknak összeállított műsor.
Az egész környékünk nagyon izgi amúgy, még aznap este elmentünk vacsizni, akkor jobbra indultunk, ott a drágább rész van, akár már turistáknak is,de inkább a jómódú thaioknak. Ettem egy szintén nagyon finom kesudiós paprikás csirkét, amit szintén imádok, de hát nem thai apu főztje, szóval csak a második lehet a listán. Sétáltunk piacot keresve, mert ugye eddig bankokban is meg patongon a külföldieknek felállítottak egy millióbilliótrillió piacot, de ez itt nagyon lakatlan vidéknek számít, van kettő főút, azok mellet fél óránként pedig valami, de azért akartunk találni egy piacot ahol olcsóbb a gyümölcs mint a forgalmas helyeken. És belebotlottunk valami horror film helyszínére kísértetiesen emlékeztető sikátornál egy-----dobpergés: thai százforntos boltba! Mi mást is találhattunk volna este a korom sötétben a semmi kellős közepén nyitva, mint ezt a kis szintén bádogtető alá berendezett üzletecskét? Vettünk egy csomó minden menő dolgot, amint lesöpörtük róluk a port, mert jó pár réteg volt mindenen. De nagyon bejött. Utána továbbhaladtunk és tádámm, piac! Vihettük is haza a fincsi ananászt meg mangót,banánt a kis otthonunkba. Még aznap este lementünk egy elég drágának számító,de egyetlen egy szórakozóhelyre ami a közelben s távolban van, koktélozni. Ez sem turista hely, a felszolgáló lányok annyira nem tudtak angolul,hogy mikor rámutattunk a menüre és pina coladat kértünk, simán visszakérdezett bájos értetlen mosollyal, hogy „cola”?
Viszont a hely nagyon menő volt, kislámpások a fákon, azoknak törzsén, hatalmas kivetítőn nézhettük a love machine thai éjjeli párválasztós műsort, miközben kóbor cicákkutyák mászkáltak az asztalok között.

Szóval egy szó mint száz, szeretünk itt lakni, nagyon szép, és jó hogy a kuckónk minden európai igényt kielégít, méghozzá tökéletesen, de amint kilépünk egy csomó új dolog vár ránk. Pár napja elkezdtünk edzeni és azon kívül,hogy nem tudom felemelni a kezem semeddig, de még gépelni is fáj, nagyon fasza. Én sosem edzettem súlyokkal, de egészen bejön. Kondi után átvedlünk fürdőruhába, és loccsanunk a medencébe úszkálni. Reggelenként ágyba kapom a reggelit, ami piritós, tonhal, kókuszvíz és kávé, szóval tűrhető egy élet ez :)
Szerencsére lemondtunk a nasikról és a 180 forintokba kerülő cornettókról, enni thai szüleinknél szoktunk, szóval az élet itt fasza :)

Most Andris megint dolgozik a hétvégén,de utána indul a sziget felfedezése, nagyon nagyon várom! Majd utána írok,remélem addig találok egy majmot és befogadhatom, mert eddig csak gyíkokat láttam, de azt mindenhol. :)
Most mennem kell, lejárt a mosás, irány a mosoda, nektek pedig jó képnéyegetést, merthogy itt jobb a wifi (remélem),feltöltök pár képet az itteni dolgokról,meg patongról.

Először anyunál és apunál. A két darab falon megcsodálhatjátok a thai királyt és a konyhát :)