Hosszú idő után, pénteken bekövetkezett az, amitől tartottam. Fel kellett kelnem reggel 6:15kor!
Bejegyzés vége…

Egy frászt! Felkelni ugyan felkeltem hajnalok hajnalán, de megérte! Végre voltunk Krabi sziget túrán, ami egyszerűen mesés volt. Tényleg!
A szállásadónktól megkérdeztük, nincs e valami spanja, aki szervez szigettúrákat, és hát nyilvánhogy volt neki! Andris fel is hívta, és le is szervezett két utat, az egyik volt amiről most írok, a másikat holnap fogjuk átélni, arról még nem tudok mesélni.
Viszonylag kedvezményes, de így sem olcsó, de azért megérte áron vettük az utakat.

Reggel fél nyolcra értünk jöttek mikrobusszal, felpattantunk és suhantunk is a kikötőbe, ahol még több ilyen buszból még több turista szállt ki várva ugyan arra a kalandra, amire mi is!
Felszálltunk egy hajóra, elfoglaltuk helyeinket, és nem aludtunk, pedig lehetett volna. Azt a tippet olvastuk, hogy itt a nagy hajón mindenki betömörül a fenti légkondis szintre, de tök fölösleges, mert alul egy ugyan olyan utastér van teljesen üresen. Szóval mi azonnal letipegtünk, és valóban, amíg fenn nyomorogtak a heringek, mi kényelmesen elfértünk több széken, egy ugyan olyan légkondis helyen, ahol még kávé és víz is volt, ellentétben a fentivel. Muhahahahahahaha. Mondjuk nem ittunk kávét, mert úgy imbolygott a hajó, hogy épp azt figyeltük van e tengeribetegségünk (mint később kiderült, nagyon nincs), és vizet sem ittunk, mert nem akartunk bepisilni, DE(!) legalább volt rá lehetőségünk. Mármint bepisilni is, de most az ingyen italfogyasztásra gondoltam...

Megérkeztünk ...fogalmam sincs, hogy hová, de ott szálltunk át a speed boatra, ahová annyira próbáltunk tolakodni, hogy utolsóak lettünk, és nem maradt bent hely. Rendesen kiakadtunk, mert tűző nap nem jó a nyitott hajó orrban csücsülni, még akkor sem ha be vagy kenve naptejjel, és akkor sem ha rettentően menő. De nem volt más választásunk, ketten kiültünk az orrba. Na ugye.. már a nagy hajón is dobált a víz, és épp nagyon szeles napunk volt, szóval gondolhattuk volna mi fog ránk várni, de ezt akkor sem találtam volna ki, ha belegondolok. A speedboat 750 lóerős. Hirtelen azt vettük észre, hogy ráfagyott az arcunkra a mosoly, annyira kapaszkodtam, amennyire csak tudtam, ugyanis volt amikor magával vitt a hajó, és azzal csattantunk a vízen, ami olyan volt, mintha az összes belsőszerved egyszerre kapna egy nagy pofont, meg volt a másik eset, mikor a hajó már visszaesett, de te még nem, és a tested nagyon is elemelkedett az üléstől. Én biztos voltam benne,hogy eljött a vég, és ki fogok pottyanni, oda is kiáltottam Sziginek, hogy szeretem, de ezt sem kellett volna, mert még egy kis extrának percenként beterített minket egy-egy nagyobb hullám, aminek így a felét lenyeltem. Negyed óra volt az út, de hosszabbnak tűnt.

Megérkeztünk Chicken islandhoz, ahol nem kötöttünk ki, csak megálltunk egy korallzátony felett, és kaptunk egy nagyon jó minőségű búvárszemüveget és pipát, és ki lehetett ugrani snorkelingezni. Én egy gyáva kukac vagyok, de olyan mértékű sokkor kaptam a speedboaton, hogy a tengert magát is biztosabb talajnak éreztem, és elsőként ugrottam a mélybe. Gyönyörű volt. Andrisnak volt vele baja, mert azt mondta, hogy a szél és egyéb dolgok miatt nem volt olyan látványos a talaj,mint lehetett volna, de én ezt pont letojtam, mert életemben először csináltam ilyet, és még a halál torkából is megmenekültem, szóval nekem tetszettek a halacskák.
Fél óra múlva indultunk tovább, hála istennek szigetek között mentünk így jobb volt az út, mint először, és kikötöttünk Poda islandon.

Ez a nagysziklás sziget ami minden katalógusban benne van. Hófehér homok, türkizkék víz és ami mindent vitt!!! Majmok. Majmok voltak a parton.
Nem tudom mennyien tudjátok, de nagyon vágyom egy majomra, elég régóta, de még csak távolról láttam állatkertben. Hát itt nem! Itt ott vannak fél méterre tőled, lopják a kaját, és közelről nézheted, ahogy mint a kis emberek, kinyitják az ásványvizet, majd megisszák.
Ez volt az első paradicsomi hely, amit eddigi életemben láttam. Gyönyörű. Sosem fogom elfelejteni. Legalábbis remélem, mert ha igen, újra el kell ide jönni, márpedig picit drága a repjegy…

Mentünk tovább, a következő állomás Krabi volt, ahol nagy nehézségek árán tudtunk csak kikötni, és egy mólónál, mert hatalmas szél volt. Itt bevezettek minket egy elég szép étterembe, ott kaptunk ebédet, és elég időt arra, hogy együnk, igyunk, emésszünk. Innen átsétáltunk egy partra, ami valószínűleg kitalált, mert ilyen szép dolog nem létezik. Eleve a séta is egy fél barlangos-sziklás kanyargós sövény mellett vezetett, ahol majmok voltak! Sok-sok majom! (Én voltam ott a legboldogabb ember).
De a part! Meseszép. Nyilván a monumentális szikláktól, de valami hihetetlen.
A neve Railay Beach. Az érdekessége, hogy van ott egy...bár tudnám a nevét..egy Fasz barlang.
A legenda szerint egy hajótörést szenvedett indiai hercegnő szelleme lakik a barlangban, és neki akarnak kedveskedni, mert Siva jelképe ez a pénisz, szóval telerakták a barlangot faragott faszokkal. Én azért pár ismerősöm fotóját még kiragasztottam volna a falra, de a csudába, pont nem volt nálam.

Ez volt sajnos a túra utolsó állomása, innen a speedboat egy perc alatt odavitt a nagyhajóhoz, és már úsztunk is haza Phuketre. Ez egy egész napos program volt, jól el is fáradtunk a végére. Nagyon szép dolgokat láttunk, beleégett a retinánkba is, de azért fotóztunk egy csomót hála az égnek.
Nemsokára újra jelentkezem, Phi Phi túra rejtelmeit fogom leírni.
Folyt.köv. :)

(Közben átrakattuk csütörtökre a Phi Phi túrát, szóval az a bejegyzés még várat magára )