Csütörtökön elmentünk a Phi-Phi túrára, amiről már írtam, hogy az még vár ránk.
Csodálatos volt. Itt, Thaiföldön, főleg Phuketen, rengeteg dolog van ami után azt érzi az ember lánya, hogy parasztvakítás, és hogy semmi másról sem szól, mint a turista lehúzásáról. Picit féltem, hogy a szervezett túrák is ilyen érzést hagynak maguk után, főleg, hogy nem olcsó egyik sem, de kettő ilyen úttal a hátam mögött, igenis bátran állíthatom, hogy megéri, és az a legnagyobb hülye, aki itt nyaral, és ezeket kihagyja, mert akkor pont azt nincs lehetősége átélnie, ami a legnagyobb kincs ebben az országban. A paradicsomot.
Nem, nem a zöldségre gondolok, az itt viszonylag ízetlen. Ilyen helyek legvadabb álmomban sincsenek, de még a mesében sem. Ugyan képeken ezt látni, de az nem adja vissza a valóságot. Azok a monumentális sziklák amik köréd tornyosulnak, az azúrkék víz, és a porcukor állagú és néhol színű homok.. Az egész túrán olyan érzésem volt, hogy egy tündérmese könyvének rajzaiban sétálok vagy hajózok.

De kezdjük az elejéről.

Elbúcsúztunk a Dcondótól, és egy marha drága taxival (Phuketen taxi maffia van, itt picit sem olcsó), átköltöztünk Karon Beachre, ami Patong alatt van, délebbre, majdnem olyan híres strandrész, de szerintem sokkal jobb. Itt nincsen fiúlányokkal és prostituáltakkal teli híres utca, viszont sokkal szebb a part és a tenger színe. Nem értem az embereket, komolyan. Ha lehet itt is nyaralni, miért vannak inkább ott? Főleg a családosok… Ha valaki ideje korán akar a gyerekének szexuális felvilágosítást adni, majd utána lehűteni őt a szürke tengerben, hozza Patongra!
(Mély levegő, kifúj, nyugi van Felícia.)
A taxi úton a hegy tetejéről végig figyelt minket a nagy Buddha, picit elő is jött belőlem a honvágy a Citadella után.

(ez nem saját fotó)

A szállásunk minden szempontból tökéletes. Tágas, nagy, szép, minden, ami hiba szokott lenni valahol (túl hideg légkondi, rossz kilátás, nem jó takarítónő, nem finom illatú törölköző, nem központban „levőség”, ízléstelen berendezés), az itt nincs.
Amint lepakoltunk, azonnal mentünk is csekkolni az itteni partot, és ugyan ez a partszakasz 3kilóméter hosszú, és ez is a nagytömeg kiszolgálására van, de sokkal szebb a víz, a homok, és sokkal barátibb. Miközben napozol nem tornyosul feléd egy darab thai sem, hogy hamis napszemcsit, selfie botot, sört kétszerannyiért vagy isten tudja mit adjon el, itt igazán nyugi van.



Másnap reggel kibattyogtunk a szálloda elé, és vártuk a szokásos fehér kisbuszt. Időben itt volt, felpattantunk, és 50perccel később már a kikőtőben is voltunk. Most a legutóbbi kikötővel szemben lévőbe mentünk, itt a speed boatokra lehet felszállni, míg szemben a nagyobb hajókra.
Itt kaptunk egy karkötőt, aminek a színe a csoportunk színe volt, így voltunk együtt egész nap.
A csoportunk vezetőjét Thao Vannak hívták, fogalmam sincs, hogy kell írni, szóval ez fonetikus. Ő egy igazán..jó ember. Nem tudok rá más igazán találó jelzőt. Minden nap ez a munkája, és mégis 100%os erőbedobással csinálja. Látszik, hogy tanul angolul, mindig mesél, viccelődik. Biztos vagyok benne, hogy ő miatta lesz még jobb emlék ez a kirándulás.

Kis várakozás után felszálltunk a speetboatra, és tanulván az előzőből, úgy tolakodtam, mintha az életemért küzdenék. És ez nem is áll messze a valóságtól.
Megszereztük a leges legjobb helyet, a kapitány mellett. Mi voltunk az egyedüliek, akiknek volt kilátása. Oh jeah!
De attól még nem volt kevésbé veszélyes az út, bár legalább nem kaptam sokkot, mert már tudtam mire kell számítani, és a felénk kifeszített ponyva miatt, tudtam, hogy nem esnék ki. Bár ettől még számtalan más lehetőséget láttam sajnos magam előtt, hogy így is hogyan lehet meghalni.
A különbség a két túra között (a szigeteken kívül persze), hogy itt végig speedboattal mentünk. Míg legutóbb összesen utaztunk vele kb fél órát, most kettő és fél minimum volt. Reggel a tenger úgy hullámzik, mint a Karib tenger kalózaiban, mikor épp vihar van. Szóval az első szigetig utaztunk 35-40 percet. Ha utána megvizsgálták volna a szerveimet, már cirkuszban mutogatnának, mert szerintem helyfoglalósat játszottak, és semmi sem volt a helyén.
Repültünk a hajóval, ami nagyon gyorsan ment, néha a kanyaroknál úgy dőltünk jobbra-balra, hogy majdnem felborultunk...a kapitányunk pedig olyan laza volt, hogy szerintem hajóval a segge alatt született.
Huhh
Kóbor Grimbusz, szörf, hullámvasút, repülő és hajó. Minden amit nem akartam kipróbálni soha, egy helyen! :)



Tojás sziget

Ez volt az első állomásunk, egy tenyérnyi kis sziget az óceán, nyilván nem közepén, de amennyit hajóztunk, az is simán lehet. Durva homok, szinte csak korall, sziklák, és lehetetlen színű víz. Csodálatos volt. Találtunk két szikla között egy kis partszakaszt, amit jó tűristához méltóan, azonnal befoglaltunk. Nem is mentünk halat etetni, csak ott voltunk. Olyan volt, mintha csak ketten lennénk, közben körülöttünk ott szelfizett egész Kína!
Najó..azért én is fotóztam, hülye lennék nem megörökíteni. Mivel fogok különben dicsekedni az unokámnak, hogy „Bi bi bí, te kis szaros, látod nagyanyád milyen helyeken járt? Te meg a bilit sem tudod még használni!”



Sikerült amúgy azonnal szétvágnom az egész testemet, mert akartam egy szikláról a távolba révedős képet, de ezzel csak azt értem el, hogy csupa vér és vágás lettem, alig tudtam lemászni a szikláról, és egész nap csípte a sebeimet a sósvíz, és még a képen is egy bálna szerepel, szóval egy tanács, tőlem, nektek. Nem éri meg.

Visszamásztunk a hajónkra, és már suhantunk is tovább, a következő volt a világ egyik legjobb állomása, a Monkey island, ami nem egy sziget, hanem Phi Phi azt hiszem Don egyik partszakasza, ami arról híres, hogy sok a majom. Hát, nekünk sikerült pont akkor mennünk, mikor kevés volt. Nem vittünk semmi élelmet a kis szőrös ufóknak, először is 500 bath bünti jár azoknak akik majmot etetnek (ezt amúgy senki sem figyeli, de tényleg senki), másodszor volt itt már előttünk pár barátunk, és azt mesélték, amúgy is jönnek, viszont a kajára képesek megőrülni, ellopni, összeveszni rajta, megharapni, veszettség elleni oltás pedig egyikünknek sem hiányzott, szóval bíztam benne, hogy lesz majom aki csak megfogja a kezem, és azt mondja, szívesen hozzám költözne, vigyem haza. Hát ilyen nem történt, szóval aki ide készül, vigyen mogyorót, és etesse őket bátran, nekem is ezt kellett volna. Már épp ott tartottunk, hogy Andris azzal fenyegetőzött, hogy lefotózza ahogy sírok emiatt és kirakja facebbokra, hogy mindenki lássa milyen egy nyomi vagyok, mikor egy bébi majom épp lelógott egy kötélről, közel hozzám. Oda is tipegtem, és kinyújtottam felé a kezem, amit megfogott a csöpp kis majomkezével, ami a legcukibb dolog a világon. Utána felmászott a fára és otthagyott, arrébb ment egy ágra. Mellé sétáltam, szóltam neki, és lecsüszott hozzám egy indás ágon keresztül, majd nyújtottam a kezem, és beleugrott! Egy igazi bébimajomsegg volt a tenyeremben! Ez volt e legjobb dolog ami egész életemben történt velem! A legeslegjobb!!! (persze Andris és Borisz után..)
Innen újra hajóra szálltunk, arrébb mentünk tíz métert, lehorgonyoztunk, és ki lehetett pattanni snorkelingezni, ami milliószor jobb volt mint legutóbb, mert ez egy gyönyörű korallzátony fölött volt, ahol picit sem kavarodott fel a homok és ezerféle hal és tengeri izéke volt alattunk. Imádtam. Csodálatos volt.



Innen mentünk át Phi-Phi Don nagy kikötőjébe ebédelni. Nem volt semmi a kilátás, el tudnám viselni minden második nap!



Kis pihi utána következő állomásunk Phi-Phi leh volt, azon belül pedig Maya Bay, majd után Maya Beach. Itt forgatták a Part című filmet. Ez volt messze a legszebb állomása a túrának, ami nagy szó, mert mindegyikről azt hittem, felülmúlhatatlan.
Maya Bay egy lagúna, ahol körbe vesznek a hatalmas sziklák, és a víz színe olyan, amit nem lehet kikeverni semmiből, valószínűleg csak itt létezik ez az árnyalat (najó, nem, de azt érzem, túloznom kell, hogy át tudjam adni azt, amihez egy fotó édeskevés).
Itt lehetőségünk volt a hajó orrából ugrálni a vízbe, ami azon kívül, hogy jó móka volt, szerintenm elég megható is, hiszen ott lehettünk benne a vízben, ami nem a reggeli félelmetes, hullámzó tenger volt, hanem az, ami körülölel, és védelmez. A sziklák is ezt ez érzetet kelltették, pedig lehettek volna inkább félelmetesek is.



Maya Beach is a paradicsom egy darabkája volt, csavaros fáival, áttetsző türkizkék vizével és a porcukorállagú homokkal. Minden ember virult a boldogságtól, ami nem is csoda ott. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy mindenki gondjait félretéve, egyszerűen csak örül az életnek, és ennek a meseszép világnak, ahol élünk.



Azt kívánom mindenkinek aki szereti a trópusokat, hogy jusson el ide legalább egyszer az életében, mert ez annyira szép túra volt, nem is szép, inkább olyan „tiszta”, hogy mindenkinek át kéne élnie. :)

Ezt meg csak  a vicc kedvéért, itt Karon beachen kicsit előjött bennünk az európai kaja hiánya:


köszönöm a figyelmet, folyt.köv. :)

Hosszú idő után, pénteken bekövetkezett az, amitől tartottam. Fel kellett kelnem reggel 6:15kor!
Bejegyzés vége…

Egy frászt! Felkelni ugyan felkeltem hajnalok hajnalán, de megérte! Végre voltunk Krabi sziget túrán, ami egyszerűen mesés volt. Tényleg!
A szállásadónktól megkérdeztük, nincs e valami spanja, aki szervez szigettúrákat, és hát nyilvánhogy volt neki! Andris fel is hívta, és le is szervezett két utat, az egyik volt amiről most írok, a másikat holnap fogjuk átélni, arról még nem tudok mesélni.
Viszonylag kedvezményes, de így sem olcsó, de azért megérte áron vettük az utakat.

Reggel fél nyolcra értünk jöttek mikrobusszal, felpattantunk és suhantunk is a kikötőbe, ahol még több ilyen buszból még több turista szállt ki várva ugyan arra a kalandra, amire mi is!
Felszálltunk egy hajóra, elfoglaltuk helyeinket, és nem aludtunk, pedig lehetett volna. Azt a tippet olvastuk, hogy itt a nagy hajón mindenki betömörül a fenti légkondis szintre, de tök fölösleges, mert alul egy ugyan olyan utastér van teljesen üresen. Szóval mi azonnal letipegtünk, és valóban, amíg fenn nyomorogtak a heringek, mi kényelmesen elfértünk több széken, egy ugyan olyan légkondis helyen, ahol még kávé és víz is volt, ellentétben a fentivel. Muhahahahahahaha. Mondjuk nem ittunk kávét, mert úgy imbolygott a hajó, hogy épp azt figyeltük van e tengeribetegségünk (mint később kiderült, nagyon nincs), és vizet sem ittunk, mert nem akartunk bepisilni, DE(!) legalább volt rá lehetőségünk. Mármint bepisilni is, de most az ingyen italfogyasztásra gondoltam...

Megérkeztünk ...fogalmam sincs, hogy hová, de ott szálltunk át a speed boatra, ahová annyira próbáltunk tolakodni, hogy utolsóak lettünk, és nem maradt bent hely. Rendesen kiakadtunk, mert tűző nap nem jó a nyitott hajó orrban csücsülni, még akkor sem ha be vagy kenve naptejjel, és akkor sem ha rettentően menő. De nem volt más választásunk, ketten kiültünk az orrba. Na ugye.. már a nagy hajón is dobált a víz, és épp nagyon szeles napunk volt, szóval gondolhattuk volna mi fog ránk várni, de ezt akkor sem találtam volna ki, ha belegondolok. A speedboat 750 lóerős. Hirtelen azt vettük észre, hogy ráfagyott az arcunkra a mosoly, annyira kapaszkodtam, amennyire csak tudtam, ugyanis volt amikor magával vitt a hajó, és azzal csattantunk a vízen, ami olyan volt, mintha az összes belsőszerved egyszerre kapna egy nagy pofont, meg volt a másik eset, mikor a hajó már visszaesett, de te még nem, és a tested nagyon is elemelkedett az üléstől. Én biztos voltam benne,hogy eljött a vég, és ki fogok pottyanni, oda is kiáltottam Sziginek, hogy szeretem, de ezt sem kellett volna, mert még egy kis extrának percenként beterített minket egy-egy nagyobb hullám, aminek így a felét lenyeltem. Negyed óra volt az út, de hosszabbnak tűnt.

Megérkeztünk Chicken islandhoz, ahol nem kötöttünk ki, csak megálltunk egy korallzátony felett, és kaptunk egy nagyon jó minőségű búvárszemüveget és pipát, és ki lehetett ugrani snorkelingezni. Én egy gyáva kukac vagyok, de olyan mértékű sokkor kaptam a speedboaton, hogy a tengert magát is biztosabb talajnak éreztem, és elsőként ugrottam a mélybe. Gyönyörű volt. Andrisnak volt vele baja, mert azt mondta, hogy a szél és egyéb dolgok miatt nem volt olyan látványos a talaj,mint lehetett volna, de én ezt pont letojtam, mert életemben először csináltam ilyet, és még a halál torkából is megmenekültem, szóval nekem tetszettek a halacskák.
Fél óra múlva indultunk tovább, hála istennek szigetek között mentünk így jobb volt az út, mint először, és kikötöttünk Poda islandon.

Ez a nagysziklás sziget ami minden katalógusban benne van. Hófehér homok, türkizkék víz és ami mindent vitt!!! Majmok. Majmok voltak a parton.
Nem tudom mennyien tudjátok, de nagyon vágyom egy majomra, elég régóta, de még csak távolról láttam állatkertben. Hát itt nem! Itt ott vannak fél méterre tőled, lopják a kaját, és közelről nézheted, ahogy mint a kis emberek, kinyitják az ásványvizet, majd megisszák.
Ez volt az első paradicsomi hely, amit eddigi életemben láttam. Gyönyörű. Sosem fogom elfelejteni. Legalábbis remélem, mert ha igen, újra el kell ide jönni, márpedig picit drága a repjegy…

Mentünk tovább, a következő állomás Krabi volt, ahol nagy nehézségek árán tudtunk csak kikötni, és egy mólónál, mert hatalmas szél volt. Itt bevezettek minket egy elég szép étterembe, ott kaptunk ebédet, és elég időt arra, hogy együnk, igyunk, emésszünk. Innen átsétáltunk egy partra, ami valószínűleg kitalált, mert ilyen szép dolog nem létezik. Eleve a séta is egy fél barlangos-sziklás kanyargós sövény mellett vezetett, ahol majmok voltak! Sok-sok majom! (Én voltam ott a legboldogabb ember).
De a part! Meseszép. Nyilván a monumentális szikláktól, de valami hihetetlen.
A neve Railay Beach. Az érdekessége, hogy van ott egy...bár tudnám a nevét..egy Fasz barlang.
A legenda szerint egy hajótörést szenvedett indiai hercegnő szelleme lakik a barlangban, és neki akarnak kedveskedni, mert Siva jelképe ez a pénisz, szóval telerakták a barlangot faragott faszokkal. Én azért pár ismerősöm fotóját még kiragasztottam volna a falra, de a csudába, pont nem volt nálam.

Ez volt sajnos a túra utolsó állomása, innen a speedboat egy perc alatt odavitt a nagyhajóhoz, és már úsztunk is haza Phuketre. Ez egy egész napos program volt, jól el is fáradtunk a végére. Nagyon szép dolgokat láttunk, beleégett a retinánkba is, de azért fotóztunk egy csomót hála az égnek.
Nemsokára újra jelentkezem, Phi Phi túra rejtelmeit fogom leírni.
Folyt.köv. :)

(Közben átrakattuk csütörtökre a Phi Phi túrát, szóval az a bejegyzés még várat magára )

Mostanában éljük a kis „hétköznapi” thai életünket, Ezért ez nem egy élménybeszámolós, csupán egy bejelentkezős bejegyzés.

Itt a tavasz! Már nem 32, hanem 35 fok van napközben, a házinénink pedig lecserélte a téli paplanunkat egy vékony takaróra. Najó, csak viccelek, de valami tényleg megváltozott, mert tovább van a medence napon mint eddig. Mikor idejöttünk januárban, akartam venni egy városnézős ruhát Bangkokban, de pont akkor lepték el az üzleteket a ruhamárkák téli kollekcióikkal. Annyira vicces volt látni, hogy itt is van..tél..vagy mi. Bokacsizmák, kabátok, hosszú ujjú felsők és kötött ruhák. Szóval a városnézős ruhámat az Andris alkudta le a piacon, mert csak ott volt vékony anyagú. Mókásak ezek a thaiok.

A 7elevenben óvatosan kell vásárolni, ugyan is mindenük fehérít. Tusfürdő, szappan, arckrém sminklemosó de még a dezodor is! Ez gondolom a legfontosabb, hogy az embernek fehér lehessen a hónalja. Nagyon megy ez a fehér bőr mánia. Tudom, hogy ezt már leírtam, de olyan megdöbbentő. Olyan vastag fehér vakolat van a lányok, nők, sőt, sok férfi arcán is, mintha belefeküdtek volna egy kádnyi babahintőporba.
A facebookomat meg ellepték a thai reklámok, aminek több mint a fele egy csodaszappant mutat be, amivel a lányok lemossák konkrétan az igazi bőrszínük. Ez olyan szomorú. Van egy csomó marha szép thai kislány (vagy nagylány, fogalmam sincs, olyan kortalanok),akik nagyon szépek és pont amiatt lesznek ijesztőek, mert parafehér arcot festenek maguknak. Na mindegy.

Thai nassolnivalókat is extra óvatosan szabad csak megkóstolni, mert nem tudhatod minek lesz rákíze. Mi annyiszor jártunk már pórul, hogy olyan óvatosak lettünk, nem veszünk semmi thai cuccot. Komolyan, nem hiszem el, hogy nekik ez tényleg ízlik? A csokinak meg nincs csoki íze, de minden más ami lehetne picit természetesebb, szét van cukrozva. Például a joghurt.
Kipróbáltunk sokféle rágót, mert mindketten szeretünk rágcsálni, de nincs jó rágó. Szétmállik a szájban. Vagy atomjaira hullik és ráragad a fogaidra meg a szájpadlásodra, össze vissza.

Jajj és a kedvencünk! Szerintem nem is hallottak olyanról,hogy szelektív hulladékgyűjtés, bár meg kell hagyni, a kondi mellett van öt darab kuka, amikre más van írva, hogy mit dobjunk bele, de mindegyikbe van minden. A műanyagflakonosban avar volt legutóbb. Ez kevésbé lepett meg, de az, hogy mindent a lehető legvastagabb műanyagba csomagolnak, az már megdöbbentett, ahogy az is, hogy lehetetlen kinyitni ezeket a zacsikat. Vettünk valami keksz szerű dolgot egyszer, és azt hittük nem fog kinyílni soha. Utána kinyílt, és belül minden egyesével be volt csomagolva. Ez is elég gyakori Thaiföldön. És ha bevásárolsz, itt automatikus még, hogy a pénztáros bepakol neked az ingyen zacsiba. Itt még vagy nem jöttek rá, hogy ez felettébb káros dolog a földnek, vagy nem érdekli őket. Ezt nem tudom, de két hét alatt gyűlt össze annyi nájlon zacskó, mint otthon egy év alatt, pedig utáljuk.

Az is furcsa, hogy rengetegen dolgoznak az éttermekben,boltokban. Valószínűleg ez felsőbb utasítás, hogy ne nagyon legyenek munkanélküliek. Az egyik helyen, ahol enni szoktunk, van egy kislány, aki letörli az asztalunkat, van egy másik, aki vizet hoz majd önt nekünk, egy nő, aki felveszi a rendelést, a szakács aki elkészíti, valaki kihozza, valaki elveszi, mindegy. Sokan vannak. Nem is láttam hajléktalant, csak egyet, de őt jól megnézhettem, ugyanis előttem pisilt…

Szeretjük a kis meghitt Dcondós életünket. Nagyon menő ez a létesítmény. Megyünk Chiang Maiba márciusba, ott is Dcondóban fogunk megszállni, ami még ennél is szebb lesz.
Olyan jó érzés ide hazajönni. Rengeteg a biztonsági őr, ezért elképzelni sem lehet, hogy ide bárki betörhet, hatalmas a személyzet, a kertészek és a takarítónők minden nap dolgoznak, szóval szép a kert és csillog minden. És mivel már relatív régóta itt vagyunk, látom a szemükben, hogy felismernek minket, és őszintén mosolyogva köszönnek. Olyan jó érzés. Három tömb van, a,b,c, épület, szépen berendezett kis stúdió lakások, az épületek között pedig a medence és a konditerem található, no meg a szép rendezett kis kert. Laknak itt thaiok is, még nem jöttünk rá, hogy albérletként veszik ki a lakásokat, vagy például a bangkokból idelátogatóak szállhatnak meg itt. Mindenesetre otthon is eléggé el tudnék viselni egy kis lakást, hasonló körülmények között. :)
Körben parkoló van, amit picit elméreteztek, ugyan is kétszer annyi a kocsi mint a hely. Úgy hallottuk, azért van mindenhol új kocsi, mert állami támogatás van az új autókra. Mindenkinek van kocsija. Meg ugye a rengeteg motor.
Szóval nagyon vicces, első napokban nem értettük, hogy este annyira megtelik a parkoló, hogy egymás előtt állnak az autók. Nem tudtam felfogni, hogy mit tud tenni az, aki reggel siet, de állnak előtte, hogy tud kiállni. Erre jön a mosolyogtató thai megoldás, no kézifék! A biztonsági szolgálatból van rá ember, aki eltolja a kocsit előled ilyenkor! Mi más is lenne a megoldás! Annyira vicces, egyszer láttuk, ahogy így eltoltak egy kocsit, akkor világosodtunk meg. De egy életre.

Egész jól felállítottunk egy napi rutint, Andris dolgozós napjaira. Ő felkel korán, kattingatja az egeret, én később ágyba kapom a kávét meg a reggelit, mert olyan elbűvölő vagyok, hogy engem csak így lehet felébreszteni. Najó, nem vagyok elbűvölő, csak képtelen vagyok felébredni, ő pedig ilyen cukin motivál. Dél környékén lemegyünk edzeni, egy-másfél órát, majd medencézünk picit, utána általában ebédelni thai-anyu-apuhoz megyünk, néha a burzsuj helyre, mert ott van pad thai, de inkább apa főztjét választjuk, mert továbbra is megdöbbentően tökéletes. És olyan jó érzés ott lenni. Imádom azt a családot. Nagyon örülnek nekünk, annyira kedvesek. Nem tudnak angolul, csak apa egy picit, szóval inkább arccal kommunikálunk, de egész jól megértjük már egymást. Eddig egyszer vagy talán kétszer láttam ott rajtunk kívül európait, inkább a helyiek esznek ott, szóval parádés, hogy az ebédért meg az elviteles vacsinkért szoktunk fizetni 2400 forintot, úgy, hogy abban benne van az italunk, Andris két adag kajája ebédre, az én egy adag ebédem, egy-egy vacsira való étel és a borravaló, amit adni szoktunk. Szóval baráti ár, nagyon magas minőségű ételért. Már megismertük a lányukat is, akinek szintén van egy lánya, karon ülő gyönyörű husis thai baba, meg van egy fiatal fiuk.

Egyszer ebéd után elmentünk sétálni. Meg akartunk nézni egy tavat, ami lehetetlen küldetés Phuketen, ugyanis van körülöttünk öt vagy hat tó, de esélytelen látni őket, ugyan is körbe vannak építve. Ezt a tavat azért mertük megkockáztatni, mert elég nagynak tűnt a térképen. Hát igen, már majdnem feladtam. Ez is, mint eddig az összes amit megcéloztunk olyan szinten volt körbe építve, hogy ha nem tudom, hogy a házak mögött tó van, nem jövök rá másképp, egy fél méteres sáv sem volt a házak között, hogy akár lásd messziről. Szerintem erre otthon nagyon szigorú szabályok vannak, mert nem tudom elképzelni, hogy otthon például ötven ember körbeépíthetne egy tavat..
De nem adtuk fel, láttam street view-n, hogy van még egy pici földút, ami olyan mintha falu lenne, és ott talán le lehet menni a vízhez. Megpróbáltuk. Tényleg faluba csöppentünk, tyúkok, kakasok cicák rohangáltak minden felé. Nagyon furcsán néztek ránk a helyiek, mert szerintem évente egyszer látnak ilyen fura bőrszínű emberkéket, mint mi. A lényeg, hogy ott is esélytelen volt lemenni a parthoz, mindenhol házak. Majd elmotorozott mellettünk egy thai bácsi, látta milyen csalódott a fejünk, majd visszafordult, odaterelt minket nagyon kedvesen a saját házához, ahol rengetegen voltak ottlakók, gondolom rokonok, akik megmutattak egy ösvényt, ahol lementünk, gyakorlatilag a kertjükben, és tádámm, ott volt a tó! Szemét lepte a partját, és büdös is volt picit, de szép. És a lényeg, hogy ez a thai bácsi végre visszaadta a lelkesedésemet a népük iránt, mert igen, vannak még igazán kedves thai emberek, akikről olvastam, de nem találtam meg őket. Nagyon jó érzés volt.

Eddig csak olyan 20-30 kutyát és macskát akartam befogani, mert itt az állatok olyan szinten vannak szabadon, hogy a négysávos autóutakon rohangálnak, mert az az ő terepük. Kezdem elfogadni, hogy itt ez a normális, csak olyan nehéz. Azóta megnyugodtam, mikor a három kedvenc kutyám, egy bizonyos csörömpölésre, fejvesztve rohantak be egy sarki házba :)

Most csak ennyi, pár nap múlva újra jelentkezem. Addig is pár kép:


A szállásunk külső részei:

Thai anyu-apu-unoka :)

Koktélozós randi :)

kaják.......igen, tudom, mindig... :)

Szigi-Lici

folyt.köv ;)

Sziasztok újra!

Gondolom már tűkön ülve vártátok az újabb bejegyzést, thaiföldi kalandunk további epizódjait! 
Hát egy darabig azért nem írtam, mert nem volt mit, Andris dolgozott,a környék pedig változatlan volt, utána pedig azért nem írtam mert sok volt az újdonság és lusta voltam,de srácok,nem kicsit.

Szóval elköltöztünk Patong partról, és aki valamennyire követi a képeimet facebookon, az már sejtheti, hogy az új hely valami csudás! Nem viccelek és nem is túlzok, imádom! Ez az a Thaiföld amit látni és tapasztalni akartam, nagyon nagyon bejön!

Kezdem onnan, hogy fogtunk egy taxit az előző szállásnál, ami meteres volt, pedig azt mondta mindenki, hogy Phuketen ilyen nincs. De, van! Ez a taxis is egy nagy kerülővel hozott el, hiába szóltunk neki,hogy „Hé havercsávó ez nagyon nem az az út barátocskám!”, természetesen ezzel mit sem törődve,a kerülőúton hozott minket,de így is elég olcsón megúsztuk. (Ha fix díjas lett volna, kétszer ennyit fizettünk volna.)
Az új szállás amit egy hónapra foglaltunk Airbnb-n, a sziget közepén van. Azaz Patong és a szemben lévő part között, 20 percre kocsival a tengertől, de hát ugye gyalog, turista szemmel, jó távol mindentől.
Nagyon új, modern lakópark szerű épület ez, elég nagy a biztonság, a tisztaság, van medence, mosoda, konditerem. Mi a harmadikon lakunk, a szobaablak és az erkély egy pálmafára néz, ami a szemben lévő házikó kertjében növöget és potyogtatja a kókuszdióit.
Egy szoba, konyha, fürdő. Pont elég, és nagyon szép. Imádunk itt lakni. A berendezés is jó. Ez egy lakás és nem egy hotelszoba, ami ugye óriási különbség és nagyon fontos szempont, ha az ember egy hónapot lakik valahol. Egy valami nem tetszik, minden lámpának nagyon hideg a fénye.

Az első nap,amint lepakoltunk,kipakoltunk,megcsodáltuk jelenlegi otthonunkat, arra lettünk figyelmesek, hogy korog a gyomrunk mint az állat, mert ugye ebédidőben költözik az ember,mikor máskor? Annyit tudni érdemes, hogy amíg az eddigi helyeken ahol laktunk, minden második ház alján étterem volt vagy pálcás husi,gyümölcsös, itt ez nincs, az épület bejáratának két végén van egy 7eleven, meg egy Family Mart, ami tökéletes hogy az ember megvegye a kilencszáz liter ásványvizet, meg azt amit egy thai éjjelnappaliban meg akarsz venni, de ugye ennivalót,ami nem rákízű chips, vagy rákízű keksz, vagy rákízű csokoládé, hát nem találsz. Választhattunk,hogy jobbra megyünk az ismeretlen semmibe vagy balra,és Isteni sugallatra (vagy Buddhai megérzésre) balra mentünk, és így találtunk rá Anyura és Apura! A kedvenc kedvenc kedvenc helyünk ahol a legeslegfinomabb a kaja, az egész világon!! (Most picit hazudtam, mert anyukám főz a legjobban, a nevelőapukámnak étterme van,ahol a legegyszerűbb étel is tökély, Szigi anyukája pedig verhetetlen a gesztenye vagy a diótorta elkészítésében...jajj te jó ég, imádom az otthoni kosztot!!!) Szóval egész Thaiföldön itt ettük eddig a leges leges leges leges leges leges a négyzeten legfinomabb ételeket.
És a vicc az, hogy alig mertünk beülni. Egy egy sarkon kialakított falnélküli bádogtetős, rozogaműanyagszékes, nincs italhűtős ezért az az asztalokon vanos hely. De éhesek voltunk, elmentünk három thai házikó teraszán kialakított evős hely mellett, ahová nem mentünk be, ezt valamiért mindketten ki akartuk próbálni,mert ez nagyon nem turistáknak fenntartott hely,viszont a maga módján (!) egész kedvesnek tűnt.
Rettegve leültünk egy asztalhoz, két fal van ott össz-vissz, a szomszédos ház falai, az egyik a királyról készült plakátokkal volt tele, a másik a „konyha” fala. Odajött egy nagyon kedves thai nő, kértünk két fried rice chickent, amíg vártunk kaptunk két műanyag poharat, ami viccen kívül, olyan mint ami egy kilencvenes évekbeli ovis műanyag pohár, csak tele jéggel. Hamar rájöttünk,hogy mivel minden asztalon van egy cola, egy zöld fanta, egy sprite és egy ásványvíz, hogy ez az italválaszték. Nagyon jópofa. Majd egy thai férfi megfőzte az ebédünket, megkaptuk, megkóstoltuk, és innentől kezdve nincsenek szavak, nemcsak a magyar,de semmilyen nyelvben sem,hogy leírjam nektek mi történt az ízlelőbimbóinkkal, de hogy finoman fogalmazzak, megerőszakolták őket, majd szerelembe estek, megházasodtak, és nirvana. És most nem túlzok. Ez a kemény,nem a macisajt! (ez lehet,hogy nem is így van…) Patongon is volt egy kedvenc helyünk egy „anyuval” aki etetett minket, de itt már az első falatnál egymásra néztünk csillogó szemekkel, és tudtuk, találtunk egy új thai anyut és aput. Azóta minden nap ott ebédelünk, egy adag kaja 400ft. És megkóstoltunk mást is az étlapról, ugyan olyan tökéletes minden. És igen,erre vártunk,hogy valami végre thai legyen, ne csak a kamu turistáknak összeállított műsor.
Az egész környékünk nagyon izgi amúgy, még aznap este elmentünk vacsizni, akkor jobbra indultunk, ott a drágább rész van, akár már turistáknak is,de inkább a jómódú thaioknak. Ettem egy szintén nagyon finom kesudiós paprikás csirkét, amit szintén imádok, de hát nem thai apu főztje, szóval csak a második lehet a listán. Sétáltunk piacot keresve, mert ugye eddig bankokban is meg patongon a külföldieknek felállítottak egy millióbilliótrillió piacot, de ez itt nagyon lakatlan vidéknek számít, van kettő főút, azok mellet fél óránként pedig valami, de azért akartunk találni egy piacot ahol olcsóbb a gyümölcs mint a forgalmas helyeken. És belebotlottunk valami horror film helyszínére kísértetiesen emlékeztető sikátornál egy-----dobpergés: thai százforntos boltba! Mi mást is találhattunk volna este a korom sötétben a semmi kellős közepén nyitva, mint ezt a kis szintén bádogtető alá berendezett üzletecskét? Vettünk egy csomó minden menő dolgot, amint lesöpörtük róluk a port, mert jó pár réteg volt mindenen. De nagyon bejött. Utána továbbhaladtunk és tádámm, piac! Vihettük is haza a fincsi ananászt meg mangót,banánt a kis otthonunkba. Még aznap este lementünk egy elég drágának számító,de egyetlen egy szórakozóhelyre ami a közelben s távolban van, koktélozni. Ez sem turista hely, a felszolgáló lányok annyira nem tudtak angolul,hogy mikor rámutattunk a menüre és pina coladat kértünk, simán visszakérdezett bájos értetlen mosollyal, hogy „cola”?
Viszont a hely nagyon menő volt, kislámpások a fákon, azoknak törzsén, hatalmas kivetítőn nézhettük a love machine thai éjjeli párválasztós műsort, miközben kóbor cicákkutyák mászkáltak az asztalok között.

Szóval egy szó mint száz, szeretünk itt lakni, nagyon szép, és jó hogy a kuckónk minden európai igényt kielégít, méghozzá tökéletesen, de amint kilépünk egy csomó új dolog vár ránk. Pár napja elkezdtünk edzeni és azon kívül,hogy nem tudom felemelni a kezem semeddig, de még gépelni is fáj, nagyon fasza. Én sosem edzettem súlyokkal, de egészen bejön. Kondi után átvedlünk fürdőruhába, és loccsanunk a medencébe úszkálni. Reggelenként ágyba kapom a reggelit, ami piritós, tonhal, kókuszvíz és kávé, szóval tűrhető egy élet ez :)
Szerencsére lemondtunk a nasikról és a 180 forintokba kerülő cornettókról, enni thai szüleinknél szoktunk, szóval az élet itt fasza :)

Most Andris megint dolgozik a hétvégén,de utána indul a sziget felfedezése, nagyon nagyon várom! Majd utána írok,remélem addig találok egy majmot és befogadhatom, mert eddig csak gyíkokat láttam, de azt mindenhol. :)
Most mennem kell, lejárt a mosás, irány a mosoda, nektek pedig jó képnéyegetést, merthogy itt jobb a wifi (remélem),feltöltök pár képet az itteni dolgokról,meg patongról.

Először anyunál és apunál. A két darab falon megcsodálhatjátok a thai királyt és a konyhát :)

Ezen a képen apa főztje látható :)

Itt a kesudiós finomság

Itt a szerelmem :)

Ez a hely egyértelműen gazdagabb, ez a kinti rész

A koktélozós helyünk :)

És kár, hogy nem látjátok, de a love machine!!!

Sellőfiú,aki kinyír ha meglátja,hogy ezt fölrakom,de már alszik, és olyan szép :)

A bizonyíték arra,hogy egyre egészségesebben eszünk :)

Ez egy finoman fogalmazva is nagyon cuki kép rólunk, ahol nagyon hiányzik a kisfiunk

Az előző szállás, innen patongos képek jönnek

Az előző anyunál

Ahol ettem ilyet!

De azért nem voltam mindig nyitott a kulináris izgalmakra... :)

Paton bíccs béjbe

"Thai boxing studio. Big fight! Big fight! Tonight. Tonight! Super big fight!" (ha ezt nem hallottam ezerszer...)

Bangla Road-nappal

Éééééés este...

...

...

Igen,azok pénisz alakú szappanok...

Ez a kép ajándék, rólam, tőlem, nektek.

FIGYELEM!!! THAI LÁTVÁNYOSSÉG! Az egyetlen kukák amiket eddig láttunk.

Ez egy csodaszép piac :)

És egyelőre ennyi. :) Köszönöm a figyelmet.

Itt Thaiföldön sok mindent nem szoktam még meg.
A kocsik az út rossz oldalán közlekednek, senki sem beszél magyarul, aki mégis, az elég furcsán néz rám, mikor elkezdek vigyorogni mint egy tejbetök, az adagok mindenből icipicik. Az Oreo keksz akkora mint egy kisujjköröm, a tusfürdők kisebbek mint az utazós kiszerelés, és nincs fél literes sör sem. Az ételnek amit eszek sokszor van arca,lábai meg csápjai de ezt már megszoktam.
A nők fehér vakolattal világosítják az arcukat,mert náluk ez a szépségideál. A masszásszalonok dolgozói nappal hátakat, éjjel valami egészen mást gyúrnak. A hatsávosnál kisebb utakon nincs járda, így eddig többször kerültem halálközeli élménybe,mint eddigi életem során, pedig szorultam már be két villamos közé, esett már a fejemre tégla és fürödtem már hajszárítóval, szóval ez nem kis szó! A férfiak nem engedik előre a nőket sehol. Soha. Egy motoron képesek négyen-öten is utazni.
Azt már írtam, hogy nincs kuka sehol, és néha a szemeteszsákokat kihajigálják az utcára, amikből patkányok lakmároznak vígan és boldogan, de azt még nem írtam, hogy több döglött patkány mellett sétáltunk már el (vagy békésen szundikáló patkányok mellett,ezt ugye nem tudhatjuk biztosan), és jó sokáig nem távolították őket el.


Phuketen vagyunk majdnem egy hete, holnap költözünk át a parthoz közelebbi szállásra, most kicsit kívülebb vagyunk a nyüzsitől, nem sokkal,de hálát adtam érte rendesen Istennek meg Sziginek,hogy ide foglalt, ugyan is olyan mély sokkot kaptam itt első este, hogy viccen kívül, szerintem tegnap este tértem csak magamhoz!
A gépről leszállva újra alig kaptunk levegőt, mert itt még melegebb és párásabb az idő, de én ezt továbbra is imádom, amúgy másnap már fel sem tűnt. A taxi a reptérről 800 bath ami pofátlanul magas árnak számít itt, magyar viszonylatban ez olcsó lenne, ugyan is a reptértől Patongig eljutni nem jelent egyebet mint végig kocsikázni egy egész szigeten,szóval otthon ez 25ezer forintnál nem lenne olcsóbb (köszi Uber hogy vagy nekünk ;D ),na mindegy,de 800bath itt taxira magas ár, ezért 150bath per főért elhoztak kisbusszal. Ez úgy nézett ki, hogy kifizettük a 300bathot, majd hat másik emberrel egy másodperc alatt beszállítottak egy kisbuszba, és már jöttünk is. Jajj, majdnem elfelejtettem,az út közepén megálltunk,majd se szó se beszéd kiszállítottak és bevezettek valahová,ami olyan volt mint egy utazási iroda,de egy kislány a kanapén fekve nézte a Mr. Bean rajzfilmet..Szóval feltették a kérdést,amit már vártunk,hogy hol van a hotel ahová megyünk. Ez még oké volt,hiszen mikor egy perc alatt betereltek a buszba nem kérdeztek semmit,nem is mondtak semmit. És ekkor jöttünk rá nekik mi az üzlet,megpróbáltak eladni pár túrát. Hát nem kedves? :D Persze nem vettünk semmit,így visszaszálltunk a kocsiba és suhantunk is tovább. (Itt nyugtáztuk először,hogy Phuketen nincs olyan büdös,mint Bangkokban.)
A busz nemcsak olcsóbb volt, de legalább beszélgettünk másokkal is, akik most érkeztek. Megismertünk egy irtó kedves fiút, Gabriellt, aki brazil de Kanadában jár egyetemre, és jógázni jött Thaiföldre. Leegyszerűsítve. Igazából azért írtam ezt le, mert jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat. Megérkeztünk a szállásra, az is tetszett. A szobánk kisebb mint Bangkokban, de aranyos, kedves.
El is határoztuk Andrissal, hogy lemegyünk, megnézzük a tengerpartot.
Azt már említettem feljebb,hogy ez a szállásunk messzebb van picit a parttól, de ennek oka az is, hogy hiába látjuk a tengert az erkélyről, úgy alakították az utakat, hogy körülbelül csak egy utcán mehess le oda. Nem vicc, nézzetek meg egy térképet Patongról, látni fogjátok!
Ez az út pedig ami innen a leggyorsabban (25perc) elérhető, a híres neves Bangla Road. Képzeljetek el egy utcát,ahol csak bárok vannak, amiknek a fele rúddal felszerelt asztallal rendelkezik, amin vonaglanak a thai lányok,ladyboyok, miközben az itt nyaraló leginkább férfiak isszák a drágábbnál drágább italaikat. Olyan tömeg van, hogy tyúklépésben lehet haladni, mint abban a régi játékban, amit gyerekként játszik az ember. Tudjátok, ahol úgy kell eljutni a célba, hogy mész mint óriás, bolha stb. hupsz,elkalandoztam. Szóval totyogtunk, az emberek fele az előbb említett szórakozni vágyó nyugati férfi, a másik fele pedig a mindent eladok neked, azt is amire semmi szükséged, azaz leginkább azt, thai emberke. Itt már mosolygós, szerintem max 16 éves lányok kínálják a pingpong showt, vagy magukat, és körülbelül 50 embernek kellett azt mondanunk,hogy nótenksz! Engem ez baromira zavart. Próbáltam nem elítélni őket, de már nem tudom, mert erőszakosak, és ha azt látják,hogy fehér a bőröd, azonnal a pénzed kell nekik. Ha hagyták volna hogy kívülálló maradjak, aki sétál, és ámul bámul azon, hogy milyen is a harmadik világ, akkor nem utálom meg őket, csak azokat a magányos csoffadt öreg faszikat akik idejönnek dugni a thai lányokkal. De pontosan ezek miatt az emberek miatt lettünk általánosítva, és hiszik azt rólunk is, hogy azért nyaralunk itt hogy perverz vágyainkat elégítsük ki.
Najó, bocsánat, kidühöngtem magam. De ezt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez valahol ennyire természetes. Nem lehet diszkrétebben csinálni? Miért kell egy egész városnak erről szólnia? Szóval lejutottunk a partra,ami csöndes volt, és gyönyörű. Még korom sötétben is! Volt rajtunk kívül a parton egy jó pár pár (direkt így írtam,olyan jól hangzik), akik nézték a holdat,és turkálták a lábukat a homokban. Mi is így tettünk,azzal a különbséggel, hogy én nagyon zaklatott állapotba kerültem. Tudom, most azt gondoljátok, milyen hülye vagyok, amiért életem szerelme elhoz Thaiföldre két és fél hónapra telelni,én meg elégedetlenkedem. Igazatok van, én is így gondolom, de mivel nem vagyok magányos, gazdag angol srác, aki nem tud felszedni egy csajt sem, így csalódtam,mert nem azt kaptam Phukettől amit vártam.
De ma reggel úgy ébredtem mint egy Disney hercegnő. Mármint nem madarak takartak ki,és nem nyalt pofán egy őzike, de a hangulatom ezt tükrözte. Arra ébredtem, hogy szeretem ezt az országot. És nem azokat a dolgokat amiket fenn leírtam, mert azokat utálom, de összességében már az utcán is szeretek közlekedni a motorforgalom közepén is ha kell. (Ugyan is nincs zebra sehol,és ha át akarsz menni,nem áll meg,vagy lassít le senki,hogy átengedjen,neked kell elindulnod, kivívván azt,hogy ha nem is megálljanak,de kikerüljenek.) Szóval egy hétbe telt elfogadnom az árny oldalát a városnak, és most újra boldog és hálás vagyok,hogy itt lehetek, hogy 50faktoros naptej mellett is tudunk barnulni!

Viszont alig várom,hogy felfedezzük azt a Phuketet is amiért idejöttünk. Az elmúlt napokban Andrisnak dolgoznia kellett, és még így lesz ez pár napig, de utána felfedezzük azt a részét a szigetnek,amit a thaiok maguknak próbálnak megtartani.
A tenger meg irtó fincsi. Meleg mert vagy 28 fokos,de mégis lehűt mert nem negyven. A homok fehér, a part körül pedig hegyek vannak,szóval van mit bámulni.
Most már egyre bátrabb vagyok ebédidőben, most egy tengeri herkentyűs tésztát rendeltem,ami nagyon nagyon finom volt! Nem hazudok,imádtam. Találtunk egy helyet, 10 percre a szállástól, ahol hatalmas a kínálat, legalább 25oldal a menü és van mindenből egy csomó variáció. Homár, rák, kagyló,polip,tintahal,marha,csirke és sima zöldségfélék is. Nagyon megszerettük, minden finom amit ott csinálnak. És írtó kedvesek. Náluk olyan szinten nem megy a lehúzás, hogy ha hagyunk ott borravalót, akkor rohannak utánunk, hogy visszaadják, hátha csak úgy véletlen hagytad ott. :) Mennyire cukik már, nem?:)
Ma lefoglaltunk egy szállást egész februárra sokkal beljebbre,ahonnan ugyan a strandhoz 20 perceket kell utazni, de viszont gyönyörű, modern, és van medence. De ami még fontosabb, könnyebben fel lehet fedezni onnan a mocsaras erdőket, a belső tavakat, stb.

Szóval tudom,hogy sokkal több negatív dolgot írtam le,mint pozitívat,de összességében mégis nagyon nagyon jól érezzük magunkat, boldogok vagyunk, szerelmesek (bár ez szerencsére nem hely függő),és nyitottak az előttünk álló kalandokra.

Ui.: Ma találkoztunk barátokkal,és ez az este kifejezetten jól esett. Ők már voltak Krabin,itt-ott, meséltek ezt-azt, és sokkal jobban várom,hogy kalandozzunk. Meg mutattak egy piacot az ő szállásukhoz közel,ami nagyon tetszett,mert eddig ilyet nem láttam,pedig kerestem. Végre olyan igazi zöldséggyümölcshús piac! Volt krokodil is,de azt nem kóstoltuk. (még)

Berlin.checkpoint charlie, szimpla

A világ legkeserűbb söre (Itt még fáztunk..)

Itt pedig az első pillantás valami thai dologra, ami jelen esetben a naplemente

Bangkok,Itt van pár utcakép, ami talán jobban érthetővé teszi mit is írtam,mikor kaotikusnak neveztem a várost

Az előző képen már látszik, de azért megmutatom közelebbről ezeket a felfoghatatlan villanypóznákat

Azért ez kemény,nem? :)

Bangkoki parkok:

(eskü,nem deszkáztunk)

hűsöltünk:)

Jópofa fácskák

És mókussegg :)

Itt majdnem dobtam egy hátast,annyira aranyosak voltak ezek a gyikok :)

Ugyan volt akkora mint egy kissebb krokodil,de szívesen hazahoznék egyet :)

Wat Arun templom. Na ez nagyon bejött!

Anyu,ezt neked fotóztam,mert erről a falról te jutottál eszembe :)

cicák mindenütt

Erről nem írtam,pedig jkcnwkendckqjnckjqnckjqn!!!!
Kifejtve: A thaiok szerintem sok mindent csinálnak rosszul,erről majd írok, de ez a tea amit mindenki iszik,amit megkóstolni sem mertem,ez csodálatos! Jeges tejes zöld tea. Tudom,hogy otthon most tél van,de nyáron én minden barátomat ezzel fogom megvendégelni,annyira tökéletes ital a negyven fokban. 

A szülinapos nagyfiú megtanult pálcikával Pho levest enni :)

A következő három képet chianatownban fotóztam elsősorban gasztromániás szüleimnek,másodsorban azoknak akik medúzát vennének piacon, Vagy malacorrot.

Szerelem második kortyolásra! 

Itt előfordulhat hogy rossz kamerával fotóztam....

Phuket előtt,a repülőtéren. Innen folytatjuk! :)

Köszönöm a figyelmet.

Éppen itt ülünk Bangkokban a reptéren. Most utazunk Phuketre és mivel nagyon nem akartunk elkésni, még van két óránk a beszállásig.
Ez lesz egy héten belül a negyedik repülő utam, és hogy őszinte legyek, nem tudom megszokni. Félek a repüléstől. De sebaj, ha túléltem az idefelé vezető utat, Phuketnek már meg sem szabad kottyannia.

Az utunk:
Berlinbe repültünk első körben, ahol takony idő fogadott, és mivel a reptér egy nagy halom kaka volt(de tényleg,nincs annál rosszabb),nekünk meg volt szabad kilenc óránk, váltottunk egy napi jegyet, buszra szálltunk és bementünk a belvárosba. Pontosan azt kaptuk Berlintől amit vártunk. Se jobbat, se rosszabbat. Nézelődtünk a városban, metróval mentünk ide oda, és megkerestük az ottani Szimplákat, az egyik zárva volt, a másik nyitva, és a magyar sokkal jobb, és a házi sörük meg keserű volt, szóval el is telt az a röpke kilenc óra, repültünk Abu Dhabiba, ahol csak a repteret láttuk, meg szőnyegen imádkozó bácsikat, és vártunk és hipp hopp vége lett a 27 órás utunknak, megérkeztünk Bangkokba.

Bangkok:
A taxi az valami felfoghatatlanul olcsó a magyarhoz képest. Viszont ezek a kedves, mosolygós thai emberek ahol tudják,ott húzzák le a külföldi embereket, ezért résen kell lenni. Soha egy taxis sem tudja mi hol van ,ami nevetséges, főleg hogy Bangkokban a legeslegrosszabb kocsi a toyota corolla,de gps-re nem tellik. Nem érdekük. Érdemes nézni a térképet, mert képesek hatalmas kerülőutakon át elvinni a célhoz. Velünk is ez történt első este, mégsem fizettünk többet mint 300bth, ami 2400ft kb, pedig taxiztunk vagy egy órát. A szállásunk szerencsére nagyon jó volt, olyan amilyet vártunk a képek és az ára alapján.Tetőterasz,medence,minden nap kávé és víz, stb. Fél óra sétára volt a dzsumbuj ami nagyon enyhe kifejezés a bangkoki forgatagra. Első este meg is volt az első rossz kajaélményem,már akkor sejtettem, hogy nagyon sokat kell változtatnom a hozzáállásomon és az igényeimen, ha nem akarok éhen halni. A vicces az, hogy ma a reptéren ettünk, és majdnem sírva fakadtam a boldogságtól mikor megláttam a mekit, pedig sosem szerettem vagy választottam volna otthon,itt viszont..
Ami nagyon pozitív élmény volt első este, az a meleg idő! Télből nyárba utazni, ennél csodásabbat kívánni sem tudtam volna. Nagyon magas a páratartalom, ami miatt az első fél órában alig kaptam levegőt, most meg már imádom. Sehol az asztmám, vagy allergiám. Ilyen nem volt még egész életemben,soha. Szóval az idő szuperpozitív. Az emberek tényleg mosolygósak. Kedvesek. Mikor megköszönnek valamit, meghajolnak hozzá. Ezt azonnal átvettük, amint egy kedves nő egy étteremben megtanította thaiul, hogy köszönömszépen.
Rengeteg a fa. Minden kert és utca tele van növényekkel, szóval még a legzsúfoltabb utcakép is félig zöld. Viszont volt azonnal pár negatív élmény is. Büdös van. Majdnem mindenhol. Én nem tudom megszokni, Andris nem panaszkodik miatta, amit meg nem tudok felfogni. És patkányok. Sok sok patkány. Mert kuka nincs sehol, de tényleg sehol. Bizonyos napokon kirakják a kukás zacsikat és másnap elviszik, de addig jönnek a patkányok.
No meg a villanypózna. Erről rakok be képet, mert hihetetlen. Látni kell, de nekem ezt is napokba tellett megszoknom, most már fel sem tűnik, de ha belegondolok, még most is elképedek tőle.
 Ja, és egyből egy fiúból lett lány szolgált ki minket a boltban, mikor vizet vettünk. Ezek voltak az első tapasztalatok.
Aludtunk egyet, át is álltunk hat órával előbbi időzónába, nem volt megterhelő, főleg nekem aki képes bármikor aludni. Fel sem tűnt.
Másnap vettünk skytrain jegyet, és bevettük Bangkokot. A következő három napban persze, nem egyből. A bűz nem szűnt meg, nem tudtam megszokni, a kajákat is nagyon nehéz, de találtunk egy két nekünk tetsző ételt. A város eszméletlenül kaotikus. És ez egy enyhe kifejezés arra ami itt van. Hatalmas felhőkarcolók mellett közvetlenül szétrohadt házak, nyomornegyedek és a luxus folytonos váltakozása. Piac piac hátán, ahol 450bthról 150re alkudott Andris nekem ruhát, és tényleg igaz, hogy alkudni kötelező. Nekem nem ment. Bementünk Siam Paragonba, ami ay egyik legnagyobb pláza, netet intézni, nem tudtunk, viszont kapásból dolce and gabbana, és hasonló méregdrága boltokba ütköztünk, igaz, ahogy haladtunk felfelé, csökkent a színvonal. De még az sem jelentett olcsó üzleteket. A skytrain nagyon bejött mindkettőnknek, mert gyors volt, és akárhová mentünk, várost néztünk, mert elég magasan megy ahhoz,hogy jó legyen a kilátás. Megnéztük a Lumphini parkot, ami nagyon szépséges volt, de kb üres, akárcsak egy talán mégszebb park a királyi palota szomszédságában, ahol szabadon mászkáltak közöttünk a varánuszok, amik nem a komodói sárkánygyíkok, de nagyobbak mint Borisz,viszont nem ölnek meg.Nem,nem úgy mint Borisz, hanem mint a komodói. Megnéztük a Wat Arun templomot ami a folyó túloldalán van, és nem olyan híres mint Wat Pho, de állítülag sokkal szebb, és tényleg! Találkoztunk pár magyar lánnyal, külcsönösen lefotóztuk egymást, és mentünk tovább ámulni,bámulni. Mert ott tényleg kellett. Gyönyörű volt. A templomot hajóval közelítettük meg, és nagyon jól tettük, mert olcsón és gyorsan odajutottunk. Én vörös fejjel sétálgattam, ami nem vicc, olyan meleg volt a tűző napon. Egészen addig ezzel nem volt problémám, mert mindenhol ezerrel nyomatják a légkondit, ami szerintem sok, és csoda hogy meg nem fáztunk! Andrisnak így is fáj a torka. Szóval olyan párás az idő, hogy ami bangkokban 30-35 celsius fok,az pesten a betonban milliószor többnek hat. Itt csak kellemesen meleg van, és ha az ember iszik sokat, akkor elviselhető. A kókuszvizet mindketten megszerettük, nagyon finom, sok helyen lehet venni előre felvágott jégen hűtött mangót,ananászt, szóval ki lehet bírni, na!
Viszont tapasztaltuk a város sötét oldalát is. Megnéztük az éjszakai piacot (hihetetlenül unalmas, hogy minden turistáknak szánt program egy piac) ahol nem csak ruhákat meg hamis ray bant lehetett venni, hanem lányokat is. Komolyan,félelmetes volt, ahogy ülnek az utcán a lányok, kivitt székeken, több százan, és várják a dagadt,gazdag, öreg európaiakat. Náluk ez ugye nem szégyen, sőt! De az én gyomrom ezt legalább olyan nehezen emésztette, mint magát a thai kaját. Láttam ahogy egy fiatal gyönyörű lányt tukmálnak egy pasira, és az volt bennem, hogy meg kell őket menteni, pedig nekik ez nagy dolog, hogy feljöttek vidékről, és nem csak magukat tudják eltartani, tudnak haza pénzt küldeni a családnak. De akkor sem tudok ehhez jópofát vágni. Pedig kellett,különben sértésnek veszik.
A kirakott bódékban dvdket, szappanokat és vibrátorokat árulnak. Praktikus, nem? Nem hittem a szememnek. De legalább minden ott van ami kellhet egy turistának, méghozzá egy helyen. Lehet minket irigyelni! Hajnal volt amikor arra sétáltunk és elvesztettük az emberiségbe vetett hitünket, aminek megkoronázása a sztriptíz bárból kihozott alvó gyerek,akit anya bevitt munkába, de mikor apa végzett, hazavitt.
Szóval igen, kaotikus. Parádés. Megdöbbentő. És mindamellett, hogy háhás vagyok azért, hogy itt lehettem, és sok minden nagyon tetszik, köszönöm istenem, hogy európába születtem, nem egy olyan helyre, ahol egy pasi a barátnőjével sétál, és fél percenként odajön valaki a lánnyal nem törődve, hogy pingpong illetve pussyshowra invitálja a férfit. És hogy megnéztünk e egy ilyet? Ez Bangkok titka marad.
Folyt.köv.

Az indulásunkig még hátravan 25 nap, de már nagyon be vagyok zsongva, alig várom,hogy elinduljunk!
Még sosem repültem és soha sem voltam ilyen sokat külföldön, ugyan is két és fél hónapra megyünk a mosoly országába.
Szóval rendesen be vagyok rezelve..
Az elmúlt hónapokban sok blogot elolvastam, hogy tisztában legyek vele mi fog ránk várni, meghát miket kell elintézni indulás előtt, milyen költségekre kell számítani. Ezért is gondoltam rá,hogy leírok mindent, mert nekem is sokat segítettek mások tapasztalatai.
Elsődleges célja a blognak mégis inkább a család, barátok informálása lesz majd,csak ahoz ki kéne már repülnünk! De addig még van egy karácsony, egy szilveszter meg pár ilyen random dolog.

Ha Thaiföldi nyaraláson töröd a fejed,azt érdemes tudnod, hogy ott a legideálisabb idő erre decembertől februárig van.
Nyilván ilyenkor minden a legdrágább kinn, de ezt még nem tudom tapasztalatból írni.
Meg gondolom függ attól is,hogy mi az uticél, mi Bankok után Phuketre megyünk, és így számítanunk kell rá,hogy nem fogjuk olcsón megúszni a kinntlétet, mert Phuketen januárban tombol a túristaszezon, és hát ők ebből élnek.

Repülőjegyet érdemes itt keresgélni: http://www.pelikan.hu/
Mi nem itt találtunk ésígy fejenként 150.000 forintért vásároltuk meg a retúr jegyeket itt http://www.skyscanner.hu/

Ha valaki 30 napnál több időt szeretne kinn eltölteni, annak szüksége lesz vízumra,erről minden információ itt van: http://www.thaivizum.hu
Mi is igényeltünk,ehhez letöltöttük a vízumigénylő lapot, kinyomtattuk a repülőjegyet, a szállás foglalásos papírunkat és vittük az útleveleinket a thai nagykövetségre. Cim: kerület II., Verecke utca 79.

Igen, most jut eszembe, útlevél is kell, ennek elkészülési ideje kb két hét, szóval nem szabad az utolsó pillanatra hagyni!

A vízum fejenként 35 euró volt, az útlevél fejenként 7500 forint.

Az oltás nem kötelező, de ajánlott, mi két nap múlva kapjuk meg. Ez fejenként kb. 17000forint.
http://oltokozpont.hu/index.php?id=352

Mi szállást az első hétre foglaltunk, azt mondják jobb hosszútávra kinn keresni, így fogunk tenni, főleg azok után, hogy pár blogot elolvasva megjött a kedvünk az utazgatáshoz. De ez még a jövő bejegyzése lesz. :)

Pár olvasmáy:

http://leleptem.blog.hu/
http://thai.blog.hu/
http://thaifold.udules.hu/alapinformaciok/